Vie.rêves.life and dreams.

Sziasztok!!Remélem tetszeni fog nektek, ez az első rész. Nagyon örülnék ha írnátok véleményt!!!:))

1. rész

Egyre halkabban gitároztam és dúdolgattam a dalt. Brianna elaludt. Az én 6 éves pici húgom végre elaludt!! Anya mosolyogva állt az ajtóban és halkan azt suttogta:

- Indulnod kell!!

Csendesen felálltam és becsuktam magam után az ajtót.

- Szívem 20 perc múlva apád kivisz az állomásra gyorsan csomagolj!!

Összeszedtem a holmimat és mindent bedobáltam a bőröndömbe. Anya egy csomó kaját is küld nekünk, így nincs könnyű dolgom. Miután összeszedtem mindent,mégegyszer megölelgettem anyát és beszálltam a kocsiba.  Apával csendesen telt a rövidke kocsiút. Nem a legjobb a kapcsolatunk azt hiszem. Még mindig mérges rám, amiért elmentem Párizsba fősuliba és nem maradtam velük, vagy nem ott választottam sulit. Az állomáson keresek egy árnyékos padot és lepakolok.

Pár perc múlva hangos sistergéssel begördül a vonatom. Felhúzom a nehéz bőröndömet a vonatra és döbbenten veszem észre, hogy a vonat telis tele van emberekkel és üres szék egy se. Azért nem adom fel, tovább kutata a szemem egy hely után és mire a vonat elindul találok is egyet. A mellettem lévő széken egy idős, ősz hajú férfi ül, kopottas farmerben és egy szürkés ingben.

-Bonjour!- köszönök neki, de ő még csak felém sem néz, kémlel kifelé az ablakon továbbra is. Miután végre sikerül elhelyeznem a csomagom leülök és felrakom a fejhallgatómat. A lejátszási listámon az első szám felcsendül, ami nem más mint Coldplay Paradise. Előveszem Jane Austen Büszkeség és Balítélet című könyvét és olvasni kezdem.Harmadjára. A meleg miatt viszont egyáltalán nem bírok koncentrálni, a szemem le-lecsukódik a fáradtságtól. Végül teljesen magával ragad az álom.

"Egy utcán vagyok, ahol embertömegek vannak.Sok-sok ember.Én sodródom velük.Megpróbálok letérni az útról,de nem engednek ki. Hirtelen minden elsötétedik, nem látok semmi, csak hangos csatakiáltásokat. Rémülten kezdek el futni, bár nem látok semmi. Már csak futok, futok, futok és hirtelen BUMM"

A vonat hangos kerékcsikorgatással fékez le. Homályosan látok, ezért megpróbálom megtörölni a szemem, de a kezem a helyén marad. A fejem biztos nem az ülés támláján van, mert akkor nem lenne meleg és nem mozogna lassan. Ugye?! Csak nem??!! Az ősz pasin feküdnék? A fejem azonnal kitisztul, a látásom pedig élessé válik. Nem, szerencsére ez nem a korábbi szomszédom ez valaki más, mert egy kék pólót visel és egész izmos karja van...



Aureliexxx