"Az idegen"
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki közeledik felém. Körülnéztem, de senkit nem láttam vele. Visszanéztem a füzetembe, és folytattam a vázlatom befejezését. „Úgysem ide tart”- gondoltam. Ám nem így történt. Pár másodperccel később azonban újból rápillantottam. Merengve elmerültem azokban a mélykék szemekben, akármilyen nyálasan is hangzik …Engem nézett. Csak engem. Hihetetlen, hogy kiszúrt a tömegből. Megtett még egy lépés felém. Bátor volt. Úgy tűnt megbízik bennem, pedig életemben először láttam. Gyönyörűnek találtam, a világon a leggyönyörűbbnek. Elmosolyodtam. Ő nem, de továbbra is rajtam tartotta a nagy szemeit. Megtett még egy lépést, és már előttem állt. A szemével beszélt hozzám. Azt mondta „megcsináltam, láttad sikerült!!”- és ha csak egy picit is de elmosolyodott. „Ügyes vagy”- bizonygattam. Behajlított lábbal ültem a fűben. Megfogta a lábam és abba kapaszkodott, hogy mellém ülhessen. Hihetetlen volt. Az agyam azt gondolta „Egy idegen ilyet nem tehet!!”. De mást tettem megfogtam a kicsi kezét és rámosolyogtam a legszebb mosolyommal. Ám ez a gyönyörű pillanat azonnal megszűnt, mert feltűnt valaki más is. Valaki, aki ezt az egészet megakadályozta. Elvitte őt messze tőlem, és aztán nem láttam többé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése